Tizenegyedik osztályba lépek szeptembertől. Kilencedik végén egy mondatban összefoglaltam, miről is szól ez a 4 év: „Az első év nagyon gyorsan eltelt, tizedikben fakultációt választunk, a tizenegyediket végigfakultáljuk, és tizenkettedikben érettségizünk.” Igen, ez így van, lényegében be is teljesült a feltételezésem.
16 éves diákokat választás elé állítanak – jövőre plusz 4 óra összesen, az általunk választott tantárgyakból. Mindez csak az érettségi miatt történik. Azért választunk fakultációs tárgyakat, mert a felvételin minden lehetséges pontot meg szeretnénk szerezni annak érdekében, hogy felvegyenek AZ EGYETEMRE, hogy elégedettek legyünk. Meg mások is elégedettek legyenek velünk.
Egyszer megkérdeztem egy barátnőmet, aki csak egy évvel idősebb, mint én, hogy ő „mi szeretne lenni, ha nagy lesz”. Konkrét foglalkozást nem mondott, viszont elmondta, hogyan látja ő ezt az egészet. Szerinte ez egy „magyar mentalitás”, hogy az emberek azt hiszik, amiből érettségiznek, azzal kell foglalkozniuk egész életükben, rugalmatlanok a változásra és a változtatásra. Amíg ezt nem hallottam tőle, nem is gondoltam bele ennyire, de ahogy mondta-mondta a véleményét, úgy voltam vele: a fenébe, mennyire igaza van! Tizedik osztályban egyfajta elköteleződést várnak el tőlünk úgy, hogy sokan még nem is tudjuk, mivel szeretnénk foglalkozni.
Én például jó tanuló vagyok, mindenből igyekszem a legjobbat nyújtani, de egyik tantárgyból sem vagyok kimagaslóan jó, nem értek egyik tantárgyhoz sem annyira, hogy tudjam: én bizony ezzel a tárggyal szeretnék foglalkozni. Így persze nehéz a választás… Kitöltöttem már többféle önismereti tesztet, de sehova sem vezettek. Olyan szakokat adott eredményül, amik semmilyen kapcsolatban sem álltak egymással, és még annyira sem kapcsolódtak hozzám és az érdeklődési körömhöz. Lehet, hogy másoknak működik, és ilyen módon találnak rá életük foglalkozására, de nekem totál haszontalanok voltak ezek a tesztek.
Sokan kihagynak egy-két évet gimi után, amit utazásra, tapasztalatok szerzésére szánnak, hogy az abban az időben szerzett élményekből döntsenek egy foglalkozás mellett. Vagy akár több mellett.
Szerintem egyébként ez nem butaság, ki tudja, lehet, hogy én is ezt fogom tenni. Amúgy meg a kajáltatóbizniszben (pékség, étterem, bisztró, kávézó) látom a legnagyobb lehetőséget és fantáziát, mert amíg ember van a Földön, addig élelmiszerre szükség van. Vagy tévednék?
Dömse Réka
A Fakultáció = elköteleződés? írás először a következő oldalon jelent meg: kecskenewsas.hu.
