Bendének majdnem az idei volt az utolsó táboroztatása, de aztán visszakozott. „Ezt nem lehet abbahagyni. Jövőre is jövök.” A tíz, táborral töltött nyár csak úgy elrepült a PEOPLE TEAM-mel.
Mesélj egy különleges tábori történetet!
Sok van, de az utóbbi években már annyira összemosódtak az emlékek, hogy csak na. Mindig azokra a pillanatokra emlékszem vissza, amiket a barátaimmal tölthettem, hiszen olyan sok jó emberrel ismerkedhettem meg, akik a mély pillanatokban is ott voltak mellettem. Például az egyik kedvenc helyem a büfé, mindig oda jártam, ha bármi nyomta a lelkemet, vagy csak szimplán egy nagyon jót szerettem volna beszélgetni. Talán emiatt az a legkülönlegesebb hely a számomra sztorik szempontjából.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel?
Nem kedvel, hát ez eleve lehetetlen! Tán nem kedveli, hogy túl precízen kérek minden feladatot, vagy azt, hogy túl mereven állok a saját időbeosztásomhoz? Ha ilyen kérdés eddig felmerült, akkor igyekeztem valamelyest rugalmassággal kezelni ezeket, viszont szerintem mindig fontos az, hogy megnyíljunk, és közöljük a másikkal, ha nem értünk egyet. Jelenleg nekem ez a legfontosabb célom is a közeljövőben, fejleszteni magamat abba az irányba, hogy könnyebben és egzaktul mondjak ki mindent (jó, azért nem mindent), amit gondolok.
Melyik a kedvenc kérdésed ismerkedésnél?
Az az igazság, nem vagyok jó sem az ismerkedésben, sem a kapcsolatokban, de én szeretem megkérdezni, hogy hol tanulnak. Huhú, igen, hallom a huhogást, tök uncsi egy kérdés, engem azért érdekel, mert az egyik leggyorsabb kapcsolódási pontot tudja nyújtani az egyetemi élmények részletezése, és igazából szerintem annak nagy összekovácsoló ereje van, ha a beszélgetők mindegyike egy közös szíváson megy keresztül. Ezenfelül ha netán valami egzotikumot tanul, legyen az hangszerjavítás, akkor végképp lesz téma.
Mit tennél zombitámadás esetén?
Ha hagyunk 200 embert a szobákban, akkor a kollégium védve lenne. Plusz fontos az állandó őrség is, amelyet muszáj lesz kipótolnunk gyerekekkel. Ez lesz a legvidámabb tábor a élőhalott-apokalipszis közepén, tulajdonképpen nem is akar majd innen senki sem lelépni. De emellett nagyon fontos a megfelelő élelemellátás is – nem, ne nézz rám, nem fogok tésztát főzni, még ha ezen múlik is a tábor épsége; különben is, a rizs az új tészta.
Milyen állat lennél szívesen?
A múltkor én a macik mellett döntöttem, és ki is állok emellett, csak rájuk kell nézni, olyan aranyosak, és ahogy a hátukat vakarják egy éppen kidőlő fán… Na és a téli álom, végre kipihenném magamat.
Mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Imádom a köpenyeket, valószínűleg a táborban viseltem utoljára, kivéve persze, ha a fürdőköpeny is annak számít. Egyszerűen elvarázsoló számomra az, hogy egy hatalmas lepedő ring mögöttem, amit a szél ide-oda rángat, majd az a svung, amivel elindulok, magam után rántja azt, egyfajta magasztos megjelenést sugároz. No meg persze lehet vele hülyéskedni is, mintha valaki Zorrónak vagy valami álarcosnak képzelné magát.
Mennyire vagy furcsa a táborban?
Tök érdekes, én magamat furcsának tartom bizonyos szempontokból, bár ez hála az égnek ezen a helyen bontakozott ki igazán valamikor, legalábbis mióta a PT-be járok, mindig önmagamat adom, és sokkal magabiztosabb is lettem bizonyos helyzetekben. Pedig ehhez képest rengeteg izgalmas ember is van a táborban rajtam kívül, de főleg rajtam kívül.
Hogyan tovább?
Oh, hát az a helyzet, hogy az idei a 10. táborom, nagyon durva belegondolnom, hogy a jelenlegi táboroztatói gárdában én vagyok a régi motoros. Sajnos úgy alakult, hogy valószínűleg ez egyben az utolsó táborom, így szeretném a lehető legtöbbet kihozni belőle!
A Szeretnél beszélgetni? Irány a büfé! írás először a következő oldalon jelent meg: Táborozz.hu.
