Ákos, én tudom, hogy időnként nehéz megjegyezni a határokat. Ezek azok a dolgok, amik sokszor korlátoznak bennünket, esetleg akadályoznak a célunk elérésében. Mégis azt mondom neked, hogy igenis szükségünk van rá. A határok tartják egyben a közösséget – többek között. Fontos, hogy ezeket a vonalakat tiszteletben tartsuk és másokkal is betartassuk.
Elmesélem neked Samu történetét…
Amikor Samu megérkezett a PEOPLE TEAM tudóstáborába, még nem voltak túl nagy elvárásai. Kutatással foglalkozó szülők gyereke volt, így azt gondolta, túl sok tudást már nem fog magára szedni a következő héten. Azt is mondhatnám, merő unalomnak gondolta a tábori életet az addig megszokott pörgős, utazós élet mellett.
Noémi, a turnusvezető nagyon örült, hogy kapott maga mellé egy kis tudóst, aki várhatóan sok dologban tud majd segíteni neki. Rögtön az első alkalommal fel is kérte Samut, hogy üljön ki mellé, és beszélgessenek egyet arról, milyen is ilyen kalandozó szülők gyermekének lenni. Látszott, hogy Samunak nem újdonság a színpad, hamar megeredt a nyelve, és csak mesélt és mesélt.
Minden jól is ment, sőt a táborvezetők egy nyunyókával is meglepték. Képzeld el, hogy felfedezőkalapot kaptam a fejemre! Nagyon jól néztem ki benne, az már biztos. Samu nem értette, hogy minek egy nyunyóka egy olyan gyereknek, mint ő. Mindenesetre gondosan letett az éjjeliszekrényre, és magamra hagyott.
Közben egyre többet segített Noéminek. Néha már annyira belemelegedett a beszédbe, hogy szinte átvette az irányítást, és úgy tűnt, mintha többre értékelné a saját tudását, mint Noémiét.
Egészen addig fajult a dolog, amíg egy alkalommal leállította Noémi előadását, és vitába szállt vele az ügyben, hogy vajon igaza van-e a majmok viselkedésével kapcsolatban. Noémi, aki már több mint tíz éve foglalkozott a főemlősök kutatásával, némileg meglepődve fogadta az ellenkezést.
Samut látszólag ez nem zavarta, nyugodt szívvel vitázott a tudóssal. Végül már annyira próbált beleszólni a dolgokba, hogy a gyerekek teljesen belezavarodtak, és a tábor fennmaradása kérdésessé vált.
Noémi azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Szerda reggel kihívta Samut a pódiumra, és elkezdett vele az esőerdők kihalt állatainak témájában beszélgetni. Először Samu még tudta irányítani a beszélgetést, de amikor már szakmaira fordult a dolog, elakadt. Elszégyellte magát, és már arra készült, hogy elfut, annyira mérges lett.
Noémi lezárta a témát, és elmagyarázta, hogy mit jelentenek a határok. Miért fontos az, hogy mindenki ismerje és tudja a maga helyét. Azzal nincsen semmi gond, ha valakinek nagyobb a tudása, mint a többieknek. Mégis fontos, hogy tiszteljük egymást, és lássuk be, hogy még ha nem is mindig, de a felnőtteknek több tapasztalatuk van bizonyos témákban.
Azt hiszem, Samu megértette a tanítást, mert másnap már csak arra válaszolt, amit kérdeztek tőle, és élvezte a csúszómászó-állatsimogatót.
Te lépted már át a határt?
Kovács Dalma
A Határok – Nyunyóka-sztori írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
