Mivel a PEOPLE TEAM nyári tábora 17 éves korig fogad táborozókat, és M. pont ennyi idős, legutóbb kismókusnak jelentkezett a PT-be. Hogy milyen élményeket szerzett korábban a PT-ben, arra fény derül a vele készített interjúból.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Ez a történet nem feltétlenül a legizgalmasabb, de különleges, mivel az a személy, akivel ezen az emléken osztozom, nagyon különleges számomra. Körülbelül két évvel ezelőtt a szobatársammal egyik este nem tudtunk aludni, mert annyira izgatottak voltunk a következő nap miatt. Ezért csináltunk egy igazi gasztronómiai mesterművet, csapos teát. Fogtuk a két bögre teát, kiültünk a tűzlépcsőre, ahol órákig beszélgettünk és jókat nevettünk. Mikor kellően fáradtak lettünk, visszatértünk a szobába, és jól kialudtuk magunkat.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel?
Én remekül kezelem a konfliktusokat, olyan esetben is, amikor nem vagyok érintett. Számomra az első és legfontosabb lépés a probléma okának megtalálása és annak kiiktatása vagy konfigurálása. Egymást okolni nem vezet semmire, sőt több sértődés lesz belőle.
Tehát konfliktusok… Hogyan oldod meg őket?
Ha az adott konfliktusnak nincs kimenetele, akkor nem hagyom az illetőre, hanem kinyilvánítom a véleményem, meghallgatom a másikat is, és továbblépek. Szerintem felesleges a kisebb-nagyobb fennakadásokon lovagolni, mert nem vezetnek előre. Életem során egy-két komolyabb összetűzésbe kerültem egy másik féllel, akinek nem voltam szimpatikus. Leültem vele megbeszélni a dolgot, és azóta nem vagyunk rossz véleményen egymásról.
Jól működik ez a hozzáállás?
Abszolút. Akikkel eddig megismerkedtem, és nem voltam nekik szimpatikus, később rájöttek, hogy előítéletesek voltak, vagy ha a személyiségjegyeim nem egyeztek az elvárásaival, akkor sem volt probléma, csupán csökkent az interakció.
Melyik a kedvenc kérdésed első találkozások alkalmával?
Ha általánosságban nézzük, akkor mindig az adott szituációhoz mérten teszem fel az első kérdést. Fontos, hogy megtaláljuk a közös hangot, és így esetleg már megkezdődhet egy beszélgetés. Ez már kelt egy alapazonosságot, és nem lesz kínos. Az első kérdésnél dől el minden. A másiknak itt fogalmazódik meg a fejében egy kép rólam.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Ha kitörne a zombiapokalipszis, és egy vezetőnek ki kéne emelkednie a tömegből, aki én vagyok, akkor elsősorban a pánikot enyhíteném. Ilyen helyzetben első, hogy megőrizzem a hidegvérem, tudassam másokkal, hogy ura vagyok a helyzetnek.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Én egy elkényeztetett házi macska lennék. Mindig is irigyeltem Mátyás (a macskám) önfeledségét és szabadságát. Az ő világában nincsenek felállított elvárások és a környezetében hierarchia. Mindennap kap ingyenélelmet, szállást. Egy szerető családban él, foglalkoznak vele, és vidámság járja körül.
Furcsa vagy a táborban?
Véleményem szerint nincs olyan, hogy valaki túl furcsa a táborban. Én egy olyan helynek élem meg a PT-t, ahol igazán önmagam lehetek, és kiélhetem a saját „furcsaságaimat”. A programok segítettek, hogy elengedhessem magam, és önfeledt maradhassak.
Honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni?
Sajnos már diákként nem térhetek vissza, ezért jelentkeztem táboroztatónak, hogy az általam tapasztalt élményeket átadhassam a kisebbeknek. Arra számítok, hogy új kapcsolatokat teremthetek, amikből esetleg barátságok is formálódhatnak. Szeretnék új ismeretekre szert tenni, illetve sokat tanulni másoktól. Remélem, a nyár végén letehetem a nyelvvizsgát, és megtanulok vezetni.
A Nincs túl furcsa a táborban írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
