Szilvi, nagyon elszomorodtam, amikor hallottam, hogy mi történt veled. Ha valami szomorúság történik, az én szívem is belefacsarodik. Egyetlen olyan esetre emlékszem, amikor annyira bánatos voltam, hogy még a könnyeim is kicsordultak.
Elmesélem neked Zsófi történetét…
A tizenkét éves lány újként érkezett a kuktatáborba. A PEOPLE TEAM táboraiban a gyerekek a megszokottnál jóval nagyobb szabadságot kapnak. A célok eléréséhez is bőven jut támogatás. Akinek pedig egy kis bátorításra van szüksége, annak ott vagyok én. Egy nyunyóka mindig tudja, hogy mikor van rá szükség.
Zsófi egészen belejött a főzőcskézésbe. Kedvelte, hogy ízeket próbálhat ki. Nyitva állt a kis kukták előtt a konyha, és a séf, Zoli megengedte, hogy bármikor bejöhessenek gyakorolni.
Első alkalommal részt kellett venniük egy oktatáson. Amikor egy szakács a konyhában dolgozik, rengeteg veszély leselkedik rá. Nem is gondolnátok, hogy mennyi!
Én csak ámultam és bámultam, amint a séf sorolta. Vigyázni kell a késekkel. Fel is mutatta a bal keze mutatóujját. Épp be volt fáslizva. Nem szeretném tudni, hogy mivel vágta el. Aztán jöttek a tűzhelyek. Minden forró, lobog a víz, kicsap az olaj. Rengeteg olyan helyzet van, amire ha nem ügyelnek, könnyen bajba kerülhetnek a szakácsok.
Zsófi már kevésbé figyelt oda ezekre a dolgokra. Úgy gondolta, nem lehet nagyobb baj, mint otthon, a konyhában. Mesélte, hogy időnként már sütött palacsintát, készített fokhagymakrémlevest. Egyszer még azt is megengedte az anyukája, hogy ő süsse ki a rántott húst.
A kukták folyamatosan jöttek-mentek. Mindenkinek akadt egy-egy receptötlete, amit ki akart próbálni.
Csütörtök este, miután mindenki a vacsora utáni programokon volt, Zsófi visszament a konyhába. Ki akart próbálni egy receptet, mielőtt elfelejti. Gyorsan dolgozott a keze. Amikor végzett, visszament a többiekhez bulizni.
Tíz óra lehetett, amikor megszólalt a tábor riasztóberendezése. Mindenki azonnal felugrott, és a térre szaladt. Ott volt a tűzriadós gyülekezőhely.
Hamarosan kiderült, hogy a konyhában bekapcsolt a füstjelző. A felnőttek szerették volna megtudni, hogy ki járt utoljára a konyhában. Senki sem akart felelősséget vállalni.
Szerencsére azonban mindig be kell írni a nevét annak, aki a konyhába megy. Elővette Zoli séf a füzetet, és az utolsó névre mutatott: Liza. A lányt elvitték az irodába, és a tűzoltókkal együtt alaposan kikérdezték.
Szegény sírva és fáradtan tért vissza a szobájába. Zsófi az ágyából figyelte az eseményeket.
Lámpaoltás után nem tudott elaludni. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Sajnálta, hogy nem vallotta be az igazat, és más vitte el helyette a balhét. Ide-oda forgolódott az ágyában, amikor végre lehunyta a szemét. Álmában Lizával találkozott, aki épp a bőröndjét csomagolta. A szüleit várta, mert a táborvezető azonnali hatállyal hazaküldte.
Amikor Zsófi felkelt, tiszta víz volt. Azonnal felöltözött, és bekopogott a táborvezetőhöz. Mindent bevallott, és vállalta a felelősséget az okozott kárért.
Te vállalod a felelősséget a tetteidért?
Kovács Dalma
A Felelősség – Nyunyóka-sztori írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
