A tegnap esti zuhé miatt a mai délután még pörgősebbnek ígérkezett. Először is mindannyian kíváncsiak voltunk a divatbemutatóra. Ez egy nagyon jó ötlet, a tábor ideje alatt elveszett és megtalált holmikba öltözve vonulnak fel a kifutóra a modellek, bemutatva így az elveszett ruhaneműket és egyebeket, hátha előbukkan a jogos tulajdonosuk. Én, mondjuk, nem vesztettem el semmit a tábor ideje alatt, de az ikrek elég nagyvonalúan bántak a cuccaikkal. Elhagytak többek között egy napszemüveget, egy kapucnis pulcsit, egy piperetáskát sminkkészlettel, és maga sem érti, hogy hogyan, de Gréta valamelyik nap elvesztette a zokniját, amit éppen viselt. A balt, a jobb ott maradt a lábán. Gitta is értetlenkedett egy darabig, aztán rájött, hogy nincs meg a büfékártyája, úgyhogy abbahagyta az értetlenkedést, és elment megkeresni. Szerencsére az egy órán belül meglett. Úgy értem, hogy Gitta szerencséjére, mert Gréta már épp bosszút esküdött, hogy tőle bizony semmit nem fog kapni a tesója, nem kellett volna beszólni, főleg, ha ő sem különb semmivel.
A divatbemutató után pizzázás van betervezve vacsora gyanánt. Állítólag mindig nagy buli, több autóval kell kiszállítani a megrendelt pizzákat.
Este pedig a táncbemutatónk is esedékes, és emellett még annyi más is lesz, hogy felsorolni is nehéz. Ugyanis nem csak a táncosok készültek egy héten keresztül. A színházi táborosok is előadják a darabjukat, a fotósok kiállítják a képeiket, a kukták főznek, és így tovább. Mondjuk, legalább senkinek nem marad ideje búslakodni, mert komolyan úgy érzem, hogy nem találkoztam senkivel az elmúlt pár napban, aki haza akart volna menni innen. Szóval nagyon mozgalmas délutánnak nézünk elébe, és külön jó hír, hogy a lábam egyre jobban van. Ráállni még nem tudok teljesen, de nem is erőltetem annyira, mert szeretnék a következő turnusban sokkal aktívabban részt venni a koreográfiában.
A divatbemutató felé indultunk, és már messziről észrevettem Lacit, aki a tömegtől kicsit távolabb a nyakát nyújtogatva keresett valakit. Mivel a húga a közelében állt, arra tippeltem, hogy engem. Viszont a boldog vigyor nem tartott sokáig. Laci holnap hazamegy. Akkor ennyi volt?
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Egy pörgős délután – Emma naplója, 71. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
