Dominik, tudom, hogy sokszor azok a rosszcsont csínytevő manók képesek a gyerekeket belerángatni olyan dolgokba is, amiket egyébként nem tennének meg. Igen, rengeteg gyerekkel találkoztam már életem során. Egyáltalán nem egyszerű jónak lenni, bármennyire is azt mondják a felnőttek. Rengeteg olyan eset van, amikor csak egy hajszál választ el a rosszaságtól vagy éppen attól, hogy ne fogadjunk szót.
Amikor pedig elkerülünk egy táborba, akkor ott aztán főként jónak kell lenni. Nem tudjuk, hogy a turnusvezetők és a többi felnőtt mennyire szigorúak. Hol van az a bizonyos határ, amit nem szabad átlépni.
Daninak egyszer sikerült a PEOPLE TEAM határán átlépni, pedig az nem is olyan könnyű.
Elmesélem neked a történetet…
Danit a szülei a sporttáborba íratták be. Abban bíztak, hogy itt esetleg tanul egy kis fegyelmet, és nap végére elfárad annyira, hogy ne okozzon sok bosszúságot a táborlakóknak.
Természetesen én már ott vártam Danira az ágya szélén az első napon. Megtetszett neki a hosszú fülem, mert máris propellerként kezdte használni. Aztán meg zombi csokievő nyulat csinált belőlem, és megpiszkálta a többiek édességkészletét.
Mindenféle rosszaságot kitalált. Nem azért, hogy a többieknek bosszúságot okozzon. Ez eszébe se jutott. Azt hitte, hogy amin ő nevet, azon majd a többiek is nevetni fognak.
Első nap még nem szólt rá senki. Gondolták, hogy az új helyzet meg a sok újdonság… másnapra majd lenyugszik.
Sajnos azonban Dani másnap is folytatta a csínytevéseket. Engem is ide-oda dobált, focizott velem, összepiszkolt, sőt még a bal oldalamon egy kisebb lyuk is keletkezett. Arról nem is beszélve, hogy tiszta fűszínű lett mindenem.
Nagyon nem éreztem jól magam. Dani pedig nem törődött senki mással, csak saját magával.
Szerdára már a sporttáborosok is megunták a viselkedését. Megkérték Petit, a turnusvezetőt, hogy csináljon valamit.
Peti úgy gondolta, hogy beszéd helyett inkább egy kis leckét adnak Daninak.
Csütörtökre nagy akadályversenyre készültek. Összeálltak a csapatok, de Danit nem választotta ki senki. Egyedül maradt. Ennek ellenére úgy döntött, hogy ő is indul a versenypályán. Elkezdődött a küzdelem. A többiek folyton elsuhantak Dani mellett, ha labdával kellett eltalálni valakit, mindig őt célozták. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki a helyzet.
Amikor Peti úgy gondolta, hogy Dani megértette a leckét, leállította a versenyt. Odahívott mindenkit. Leültek körbe, Danit pedig beültette maga mellé.
Megkérdezte, hogy hogyan érezte magát a verseny során. Dani kifakadt, és mérgesen azt felelte, hogy rosszul. Mindenki őt bántotta, kicselezték, megdobták. Szerinte ez nem volt fair.
Ezután Peti megkérdezte, hogy és az fair volt-e vajon, ahogy ő viselkedett velem és a barátaival?
Ekkor Dani elgondolkozott. Szégyellte magát, és ünnepélyesen bocsánatot kért.
Peti elmagyarázta, hogy nem baj, ha időnként egy-két csínytevést elkövetünk, főleg, ha az vicces is, de azért tudnunk kell, hogy hol a határ.
Te lépted már át a határt?
Kovács Dalma
A Szófogadás – Nyunyóka-sztori írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
