Ádám táborozóként kezdte, tavaly azonban tanárként is kipróbálta magát a PEOPLE TEAM fotóstáborában. Mi másról kérdeztük volna, ha nem a PT-ről? De szóba került a McDonald’s, egy plüsspatkány és a továbbtanulás is.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Táborozóként el sem tudtam volna képzelni, hogy mennyi szervezkedés folyik a háttérben. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor kísérőként nekem kellett összegyűjtenem a rendeléseket a Mekiben. Ötven emberre rendelni külön-külön menüket és hamburgereket, úgy, hogy semmi se maradjon ki, igazi kaland volt. Szerencsére (mai napig nem tudom, hogy hogyan sikerült elsőre) mindenki azt és annyit kapott, amit szeretett volna, de azóta mindig felkészülök lélekben egy nagyobb rendelés előtt.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Régebben sok barátom nem értette, hogy hogyan tudok ennyire konzisztensen túlstresszelni mindent. Elsőre nem éreztem igaznak az állítást, de magamat megfigyelve rá kellett jönnöm, hogy tényleg rossz a stressztoleranciám. A fejlődés első lépése a beismerés, úgyhogy ezután egyenes út vezetett a toleranciám növeléséhez, és mostanra már elviselhető vagyok a legtöbb stresszhelyzetben.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Mi a legjobb kenyérfajta? Ez a kérdés képes megmutatni egy ember valódi személyiségét; a kenyér egyidős az emberiséggel, és mindenkinek van kedvenc kenyere. Általában leállok vitázni bárkivel, aki nem vágja rá egyből, hogy croissant, de ezeknek az eszmecseréknek mindig az a vége, hogy megegyezünk, hogy minden kenyér finom, tésztától és formától függetlenül. Az erre kapott elvetemült válaszaim: bagel, gyökérkenyér és a szódakenyér.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Természetesen a zombiapokalipszis, hasonlóan a vizsgákhoz és felelésekhez, egy félelmetes helyzet, ahol nem szabad kétségbeesni. A tábor Soba levesekkel és instant szendvicsekkel jól fel van szerelve, úgyhogy legalább egy hónapig biztosítva lenne az ellátás, addig sok idő lenne megszervezni a védelmet. Mivel a tábor jól elhatárolt, ezért csak három fronton kéne védekezni, ahova ki tudnánk küldeni a sporttáborosokat, amíg a tudóstáborosok feltalálják az ellenszert. Én személyesen dokumentálnám az eseményeket, hogy az apokalipszis után minden gyerek haza tudjon vinni egy menő képet, amin egy zombival pózol.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Csirke. A beépített giroszkóp biztosítaná, hogy mindig stabilak maradjanak a képeim, még futás közben is. Továbbá a szárnyak magasságtól függetlenül lehetővé teszik a lassú és biztonságos landolást, ami akár helyettesíteni tud egy drága drónfelvételt is. Az elegáns kinézetet pedig a fényes és vízálló tollak biztosítanák. Ne feledkezzünk el az éles szemekről és karmokról se, amik a csirkét valóságos csúcsragadozóvá teszik. És valljuk be, egy rántotta minden reggel elég csábítóan hangzik.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Mivel az utóbbi időben sokan kiemelték, hogy úgy nézek ki, mint a L’ecsóban a szakács, ezért nem is választhattam volna más jelmezt halloweenra. Sajnos ez a választásom csak megerősítette a barátaim álláspontját, úgyhogy mára már lemoshatatlanná vált ez a jelző. A jelmez mellé beszereztem továbbá egy plüsspatkányt, amit azóta is kölcsönkértek hasonló tematikájú jelmezekhez.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
Erős 6-ost. Úgy érzem, a táborban sokkal szabadabb és kreatívabb lehetek, mint a hétköznapokban, ami néha kicsit szokatlan helyzetekhez vezet. Továbbá a fotózáshoz elengedhetetlen eredeti ötletek termelését nagyban fokozza a szerteágazó gondolkodás, amit egyértelműen a furaságnak lehet betudni.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?
Már hat éve járok a PEOPLE TEAM táborába, és tavaly, amikor már túl öreg lettem a táborozáshoz, táboroztatóként is kipróbáltam magam, ami felülmúlta az eddigi összes élményemet. Ezúttal sem számítok kevesebbre, mint az előző években. Fotósként több emberrel ismerkedtem meg, mint bármely más kurzuson, és ezt bővíteni szeretném. Várom már, hogy újra találkozzak a diákjaimmal és régi barátaimmal. Várom, hogy megint szervezzek programokat, és fejlődjek ezáltal. Habár nyár végén külföldre megyek továbbtanulni, a PT alatt szerzett kapcsolataim végig velem maradnak.
A 50 mekis kaja írás először a következő oldalon jelent meg: Gyerektáborok.com.
